A kommunikáció és a tiszta teremtés

Amikor nem az agyamból kommunikálok, hanem szellemi és/vagy mentális kapcsolódásban vagyok (intuitív, kreatív állapot, flow), akkor a kommunikáció másképp működik. A kommunikáció a tiszta teremtés eszközévé válhat.
Tiszta teremtés alatt olyasmit értek, ami nem önös szándékból, hanem a közös jó érdekében születik, hogy azt gyarapítsa. Ez ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki, hogy aki kommunikál, az maga is részesüljön a teremtés eredményeiből. Sőt: ez a folyamat biztosítja azt, hogy nem csak adok, hanem kapok. Ilyen módon fenntarthatóvá válik nem csak a teremtett érték, hanem maga a teremtő személy is.

A hét emberi erőközpont szerepe a kommunikációban

Ez a fajta teremtő kommunikáció azonban igényli, hogy a testemben lévő erőközpontok átjárhatóak, tiszták, a tudatom által uraltak és egymáshoz kapcsolódva is kiegyensúlyozottak legyenek. (Erőközpontok kifejezést használok itt, ezek más néven az energiaközpontok vagy egyszerűen fogalmazva a hét csakra.)
Ahol ugyanis elakadás van, az akár teljességgel megakadályozhatja a kommunikációt. Ha tudok is kommunikálni, annak a formáját, tartalmát, minőségét határozza meg. Ilyen esetekben történik az, hogy bár nagyon értékes a tartalom, nem a megfelelő helyen van vagy van egy törés a tartalomban és elveszíti erejét az egész.

Például ha valakinek a napfonatnál van súlyos elakadása vagy traumatikus állapotban van, akkor az gyakorlatilag megakadályozhatja azt, hogy beszéljen.
Annyira ideges, hogy nem tud megszólalni…
Ha valakinek a szívcsakrában van gondja, a kommunikációja rideg, kritikus, ítélkező. Vagy épp ellenkezőleg ömlengő, negédes lesz. Ha ehhez még megérkezik az agy kísértése is (használni másokat önmagam érdekében, hiányt ellensúlyozni), akkor máris kész a demagógia vagy a spirituál biznisz kommunikációja.

(Ez a sajátos ábrázolás a 8. századból származik, itt találtam: https://hu.wiktionary.org/wiki/csakra
Ha még nem vagy jártas a csakrák világában, sok helyen találhatsz róluk részletes leírást. Például a wikipédián. )

A kommunikáció tehát- aminthogy a teremtési folyamat is- nem függetleníthető az erőközpontok működésétől.
Úgy is mondhatom: A tiszta kommunikáció akkor születik meg, amikor a hét erőközpont láncolata szépen felfűződve a kommunikáció gerincét adja.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?

Amikor a szelíd marketinget tanítom lelki segítőknek, a program első szakasza olyan, mint egy önismereti foglalkozás. Ugyanakkor már támogatom a tanítványokat a közös feladat megbeszélésekkel abban, hogy felismerjék, hogyan kapcsolódik ez a kommunikációhoz. Egyszersmind a házi feladatok segítségével kérem, hogy próbálkozzanak ilyen módon tudatosan kommunikációs tartalmakat alkotni.
Ezeket a lépéseket foglalom most össze röviden. Feltárva bennük az erőközpontok és a kommunikáció közötti, általam meglátott összefüggéseket.

1. A múlt: gyökerek (és szárnyak?)

A feladatok során elsőként a gyökereinkkel és annak szívbéli, valamint kisebb mértékben az anyagi erőközpontok kapcsolódásaival foglalkozunk. Ezt jelenti a múlt feltárása, benne a múltban megélt érzelmekkel és anyagi impulzusokkal. És azokkal a jelekkel, amelyek azt mutatják, miben van tehetségünk és amelyek végül eljuttattak bennünket a vállalt hivatásunkhoz.
Ebben a feladatban aztán van bőséggel víz, ami át tud tisztítani. Ilyenkor fordul elő, hogy a még feldolgozatlan traumák is előtörnek. Az, akinél van ilyen, jellemzően ennél a pontnál elbátortalanodik, hogy egyáltalán folytassa-e a programot.
Többen attól szoktak megijedni, hogy “de akkor ezeket a személyes dolgokat most írjam ki nyilvánosra is?”.
Persze, hogy nem. A tanulságokat, az azokból merített erőforrásokat használjuk. Ám ahhoz el kell érni abba a szakaszába a feldolgozásnak, hogy legalább már megláthassuk a tanulságokat.

2. A jelen idősíkja: lelkesedés és elakadás

Amikor a jelenbe lépünk és foglalkozunk azzal, ami lelkesít, a tűz elemet, vele a szív terét használjuk. Azoknál, akiknél legalább már csírájában megjelent a szellemi kapcsolódás, ott kibukkan a küldetés kérdésköre. Ez ilyenkor okozhat sokkot: “A mi lelkesít?” kérdéséből könnyen fordulhat át arra, hogy “Mi a fenéért is csinálom én ezt? Valóban ez a dolgom?” Az érintetteknél ilyenkor jelenik meg egy bizonytalanság. Amiből az is előtör, hogy nem tudja megfogalmazni, ki is ő. Tehát ha ekkor melléteszem azt a feladatot, hogy beszélj magadról, hogy mit csinálsz és ki vagy, az átmeneti blokk akár fel is erősödhet. Ilyenkor az elme megpróbál kimenekülni a helyzetből és titulusokba, idézetekbe, rutin mondatokba kapaszkodik a tanuló, illetve szinte csak a használt módszereiről beszél.

Amikor a nehéz érzelmekről, az árnyakról beszélünk, ennél a feladatnál leginkább a harmadik szem próbálkozik rányílni arra, hogy részt vegyen a kommunikációban. Ha ehhez már vannak szívbéli felismerések, elengedések, van ilyen módon ereje a szívnek megtartani a nehéz képekkel terhelt harmadik szemet, olyan távolságra tudjuk kitenni a nehéz érzelmeket, hogy merünk is már beszélni róluk, ám nem is szippantanak be. Ha viszont a harmadik szem már eleve erős és aktív, kellő földelés hiányában csapongó, színes képekkel teli lesz a kommunikáció, amely ezáltal mások számára nem vagy nehezen követhető. Nem ugyanazt a képet látjuk, ez az oka.

Az újabb csoportnál már az előzőek miatt ezt a két feladatot igyekszem egy foglalkozás keretébe belefoglalni, hogy segítsem az egyensúlyt kibontakozni.

3. Jövő-képesség

A jövővel kapcsolatos feladatoknál a harmadik szem mellé társulni tud -ha már eléggé nyitott- a koronacsakra. Itt elakadást jelenthetnek a szívbéli vágyak, ösztönökből fakadó képek vagy épp az elvárások, amelyek pedig leginkább a gyökérnél vagy a napfonatnál érzékelhető elakadásokra mutatnak rá. Az is előfordult, hogy valaki egyszerűen nem volt képes -szó szerint- a jövővel kapcsolatos feladatot elvégezni. Olyan szinten blokkolta az agyalása, amelyhez a jövőtől való szorongás is társult. “Lehúzták a függönyt.”

4. Az anyag: teremtés és fenntartás

Amikor a vállalt hivatásunk anyagi részéről, a díjazásról beszélünk, aki már beleállt az útjába, még ha nem is pontosan tudja a küldetését, de már a szellemi kapcsolódás szintjét elérte, akkor elengedettebben képes beszélni a díjakról.
Itt a gyomorszáj tud nagyon erős működésbe lépni, akár el is nyomja a szakrális erőközpontunkat és azonnal átadja a hatalmat az agynak. Ezen a ponton lépnek be a térbe a klasszikus, kapitalista marketing erői: promóció, versenytársak, piaci árazás vagy épp az alacsony önbizalomból adódó kétségek, hogy egyáltalán lehet-e ezért a szolgálatért pénzt kérni.
Kérni vagy elfogadni, ez egy újabb lépcsőfok a történetben, de egyelőre maradjunk még annál, hogy kérni.
Az idők folyamán megtanultam, hogy aki ezen a ponton elakadt vagy torzult a működése, annak egyelőre ez a program nem megfelelő. (A jellemző mondat ebben az esetben: “Azt szeretném, hogy több ügyfelem legyen” vagy “Ebből akarok megélni.” )

5. Formába önteni: kéz és száj… és a teljesség

Amikor az válik kérdésessé, hogy a tartalomhoz megtaláljuk a formát is, felmerül a kérdés: írjak vagy beszéljek? Esetleg valami egyéb alkotást, képet, zenét, mozgást, rajzot tegyek mellé?
Vagyis döntenem kellene, hogy melyik erőközpontomat vagyok képes leginkább megmozgatni és látnom, hogy a torokcsakrám milyen állapotban van. Elsőre legalábbis így gondoltam. Azonban most úgy látom, hogy a formába öntés mint a teremtő folyamat vége, a láthatóvá tevés a teljes erőforrás hálózat együttműködését igényli.
Vagyis ez talán a legnehezebb szakasz. Emiatt a legjobb, ha a legkisebb ellenállástól haladunk előre, aztán majd erősödünk menet közben.
A legtöbben az írott szót választják ilyenkor. Ez nagyszerű megoldás akkor, amikor képes vagyok már spontán szavakba formálni a mondanivalómat, a képeimet, az érzelmeimet és a gondolataimat.
Itt azért jól jön majd a szerkezetbe foglaláshoz az agy, amit eddig kissé háttérbe szorítottunk. Egyedül azoknak nem érdemes ilyenkor sem agyalásba fordítani az állapotukat, akiknél a szellemi kapcsolódás tisztán adja már a vezérlést. Vagyis a koronacsakra aktív.

Honnan lehet felismerni, hogy szellemi forrásból érkeznek a szavak?

Három ismérve van szerintem:
1. A mondatok nem hosszúak, mégis kerek egészet alkotnak
2. A szöveg/beszéd terjedelme néhány perc alatt befogadható
3. A szöveg/beszéd tagolt, tisztán követhető

(Hm, ezzel most a saját kommunikációm elemzéséhez is adtam magamnak némi muníciót…)

Mivel a megfelelő formába öntés területén a legnagyobb a kétség és a bátortalanság, ezért a tanítványaimnak itt a kísérletezést szoktam javasolni: próbálja ki, melyik formával vagy formákkal tud leginkább felszabadult lenni.
Ez itt a lélek tere. Éljük meg saját magunkat, játékosságunkban, természetességünkben.
Aki végül arra jut bármi okból, hogy az írott szó az ő fő kommunikációs formája, ott még szokott lenni munka ezzel. Mert berögzült mintánk az iskolai fogalmazás, a megfelelési kényszer. Vagyis beleszólnak az alsóbb erőközpontok és az agy.
Akinél ezt a nehézséget látom meg, számára szoktam javasolni, hogy először találjon egy biztonságos helyet, hangolódjon a témára, amivel foglalkozni szeretne, majd nyomja meg a telefonja hangrögzítő alkalmazását és beszéljen szabadon. Azután majd legépeli, esetleg így ránézve megszerkeszti, pontosítja, de nem kell már sokat szöszmötölnie vele.

A lényeg

Ezekből a tapasztalásokból a következő felismerésekre jutottam most:

• Amint bármelyik erőközpontunk alul vagy túlműködik, azonnal kilép a kommunikációs tehetségünk a tiszta térből, és átmegyünk agyalásba, akarásba, hatni akarásba vagy épp elakadunk, elnémulunk. Így tehát a kommunikációnk, általa pedig a tiszta teremtési folyamat sérül. 
• A Napkirály után szabadon: “A kommunikációm én magam vagyok”.
  Ilyen formán segít bennünket az utunkon a kommunikációs erőnk vagy épp erőtlenségünk.
  Mint egy finom tükör, amely megmutatja erősségeinket és elakadásainkat, hogy segítségével rálássunk önmagunkra, tanuljunk és képessé váljunk termőre fordítani működésünket.

A fenti írás egyben arra is indított, hogy bár a csoportos tanulás híve vagyok, mert egymást is segítjük a tanulásban, a jövőben több teret szeretnék adni az egyéni programoknak. Legyen szó lelki segítőkről vagy olyan emberről, aki egyedül végzi a vállalt hivatását és szeretné új alapokra helyezni a kommunikációval való kapcsolatát.
Ha az előzőek alapján magadra ismersz, szeretettel várom a jelentkezésed elérhetőségeimen.