Önnek nincsenek sablon igényei, ha marketingkommunikációban szeretne segítséget. Így aztán nekünk sincsenek a polcról leemelhető konzerv ajánlataink, előre kialakított marketing szolgáltatás csomagjaink.
Minden esetben egy alaposan átgondolt, egyéni szakmai és árajánlatot adunk. Ehhez szükségünk van néhány információra. Ha nem szereti az űrlapokat, semmi gond, keressen bátran bennünket egyéb elérhetőségeinken!
Címünk

PO Box 16122 Collins Street West
Victoria 8007 Australia

Írjon nekünk

kontaktia@kontaktia.hu

Telefonos elérhetőségünk

+36 30 289-7830

,

A kommunikációm én magam vagyok

  • By Pataki Andrea
  • 2023.03.28.
  • 148 Views

A kommunikáció és a tiszta teremtés

Amikor nem az agyamból kommunikálok, hanem szellemi és/vagy mentális kapcsolódásban vagyok (intuitív, kreatív állapot, flow), akkor a kommunikáció másképp működik. A kommunikáció a tiszta teremtés eszközévé válhat.
Tiszta teremtés alatt olyasmit értek, ami nem önös szándékból, hanem a közös jó érdekében születik, hogy azt gyarapítsa. Ez ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki, hogy aki kommunikál, az maga is részesüljön a teremtés eredményeiből. Sőt: ez a folyamat biztosítja azt, hogy nem csak adok, hanem kapok. Ilyen módon fenntarthatóvá válik nem csak a teremtett érték, hanem maga a teremtő személy is.

A hét emberi erőközpont szerepe a kommunikációban

Ez a fajta teremtő kommunikáció azonban igényli, hogy a testemben lévő erőközpontok átjárhatóak, tiszták, a tudatom által uraltak és egymáshoz kapcsolódva is kiegyensúlyozottak legyenek. (Erőközpontok kifejezést használok itt, ezek más néven az energiaközpontok vagy egyszerűen fogalmazva a hét csakra.)
Ahol ugyanis elakadás van, az akár teljességgel megakadályozhatja a kommunikációt. Ha tudok is kommunikálni, annak a formáját, tartalmát, minőségét határozza meg. Ilyen esetekben történik az, hogy bár nagyon értékes a tartalom, nem a megfelelő helyen van vagy van egy törés a tartalomban és elveszíti erejét az egész.

Például ha valakinek a napfonatnál van súlyos elakadása vagy traumatikus állapotban van, akkor az gyakorlatilag megakadályozhatja azt, hogy beszéljen.
Annyira ideges, hogy nem tud megszólalni…
Ha valakinek a szívcsakrában van gondja, a kommunikációja rideg, kritikus, ítélkező. Vagy épp ellenkezőleg ömlengő, negédes lesz. Ha ehhez még megérkezik az agy kísértése is (használni másokat önmagam érdekében, hiányt ellensúlyozni), akkor máris kész a demagógia vagy a spirituál biznisz kommunikációja.

(Ez a sajátos ábrázolás a 8. századból származik, itt találtam: https://hu.wiktionary.org/wiki/csakra
Ha még nem vagy jártas a csakrák világában, sok helyen találhatsz róluk részletes leírást. Például a wikipédián. )

A kommunikáció tehát- aminthogy a teremtési folyamat is- nem függetleníthető az erőközpontok működésétől.
Úgy is mondhatom: A tiszta kommunikáció akkor születik meg, amikor a hét erőközpont láncolata szépen felfűződve a kommunikáció gerincét adja.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?

Amikor a szelíd marketinget tanítom lelki segítőknek, a program első szakasza olyan, mint egy önismereti foglalkozás. Ugyanakkor már támogatom a tanítványokat a közös feladat megbeszélésekkel abban, hogy felismerjék, hogyan kapcsolódik ez a kommunikációhoz. Egyszersmind a házi feladatok segítségével kérem, hogy próbálkozzanak ilyen módon tudatosan kommunikációs tartalmakat alkotni.
Ezeket a lépéseket foglalom most össze röviden. Feltárva bennük az erőközpontok és a kommunikáció közötti, általam meglátott összefüggéseket.

  1. A múlt: gyökerek (és szárnyak?)

A feladatok során elsőként a gyökereinkkel és annak szívbéli, valamint kisebb mértékben az anyagi erőközpontok kapcsolódásaival foglalkozunk. Ezt jelenti a múlt feltárása, benne a múltban megélt érzelmekkel és anyagi impulzusokkal. És azokkal a jelekkel, amelyek azt mutatják, miben van tehetségünk és amelyek végül eljuttattak bennünket a vállalt hivatásunkhoz.
Ebben a feladatban aztán van bőséggel víz, ami át tud tisztítani. Ilyenkor fordul elő, hogy a még feldolgozatlan traumák is előtörnek. Az, akinél van ilyen, jellemzően ennél a pontnál elbátortalanodik, hogy egyáltalán folytassa-e a programot.
Többen attól szoktak megijedni, hogy “de akkor ezeket a személyes dolgokat most írjam ki nyilvánosra is?”.
Persze, hogy nem. A tanulságokat, az azokból merített erőforrásokat használjuk. Ám ahhoz el kell érni abba a szakaszába a feldolgozásnak, hogy legalább már megláthassuk a tanulságokat.

  1. A jelen idősíkja: lelkesedés és elakadás

Amikor a jelenbe lépünk és foglalkozunk azzal, ami lelkesít, a tűz elemet, vele a szív terét használjuk. Azoknál, akiknél legalább már csírájában megjelent a szellemi kapcsolódás, ott kibukkan a küldetés kérdésköre. Ez ilyenkor okozhat sokkot: “A mi lelkesít?” kérdéséből könnyen fordulhat át arra, hogy “Mi a fenéért is csinálom én ezt? Valóban ez a dolgom?” Az érintetteknél ilyenkor jelenik meg egy bizonytalanság. Amiből az is előtör, hogy nem tudja megfogalmazni, ki is ő. Tehát ha ekkor melléteszem azt a feladatot, hogy beszélj magadról, hogy mit csinálsz és ki vagy, az átmeneti blokk akár fel is erősödhet. Ilyenkor az elme megpróbál kimenekülni a helyzetből és titulusokba, idézetekbe, rutin mondatokba kapaszkodik a tanuló, illetve szinte csak a használt módszereiről beszél.

Amikor a nehéz érzelmekről, az árnyakról beszélünk, ennél a feladatnál leginkább a harmadik szem próbálkozik rányílni arra, hogy részt vegyen a kommunikációban. Ha ehhez már vannak szívbéli felismerések, elengedések, van ilyen módon ereje a szívnek megtartani a nehéz képekkel terhelt harmadik szemet, olyan távolságra tudjuk kitenni a nehéz érzelmeket, hogy merünk is már beszélni róluk, ám nem is szippantanak be. Ha viszont a harmadik szem már eleve erős és aktív, kellő földelés hiányában csapongó, színes képekkel teli lesz a kommunikáció, amely ezáltal mások számára nem vagy nehezen követhető. Nem ugyanazt a képet látjuk, ez az oka.

Az újabb csoportnál már az előzőek miatt ezt a két feladatot igyekszem egy foglalkozás keretébe belefoglalni, hogy segítsem az egyensúlyt kibontakozni.

  1. Jövő-képesség

A jövővel kapcsolatos feladatoknál a harmadik szem mellé társulni tud -ha már eléggé nyitott- a koronacsakra. Itt elakadást jelenthetnek a szívbéli vágyak, ösztönökből fakadó képek vagy épp az elvárások, amelyek pedig leginkább a gyökérnél vagy a napfonatnál érzékelhető elakadásokra mutatnak rá. Az is előfordult, hogy valaki egyszerűen nem volt képes -szó szerint- a jövővel kapcsolatos feladatot elvégezni. Olyan szinten blokkolta az agyalása, amelyhez a jövőtől való szorongás is társult. “Lehúzták a függönyt.”

  1. Az anyag: teremtés és fenntartás

Amikor a vállalt hivatásunk anyagi részéről, a díjazásról beszélünk, aki már beleállt az útjába, még ha nem is pontosan tudja a küldetését, de már a szellemi kapcsolódás szintjét elérte, akkor elengedettebben képes beszélni a díjakról.
Itt a gyomorszáj tud nagyon erős működésbe lépni, akár el is nyomja a szakrális erőközpontunkat és azonnal átadja a hatalmat az agynak. Ezen a ponton lépnek be a térbe a klasszikus, kapitalista marketing erői: promóció, versenytársak, piaci árazás vagy épp az alacsony önbizalomból adódó kétségek, hogy egyáltalán lehet-e ezért a szolgálatért pénzt kérni.
Kérni vagy elfogadni, ez egy újabb lépcsőfok a történetben, de egyelőre maradjunk még annál, hogy kérni.
Az idők folyamán megtanultam, hogy aki ezen a ponton elakadt vagy torzult a működése, annak egyelőre ez a program nem megfelelő. (A jellemző mondat ebben az esetben: “Azt szeretném, hogy több ügyfelem legyen” vagy “Ebből akarok megélni.” )

  1. Formába önteni: kéz és száj… és a teljesség

Amikor az válik kérdésessé, hogy a tartalomhoz megtaláljuk a formát is, felmerül a kérdés: írjak vagy beszéljek? Esetleg valami egyéb alkotást, képet, zenét, mozgást, rajzot tegyek mellé?
Vagyis döntenem kellene, hogy melyik erőközpontomat vagyok képes leginkább megmozgatni és látnom, hogy a torokcsakrám milyen állapotban van. Elsőre legalábbis így gondoltam. Azonban most úgy látom, hogy a formába öntés mint a teremtő folyamat vége, a láthatóvá tevés a teljes erőforrás hálózat együttműködését igényli.
Vagyis ez talán a legnehezebb szakasz. Emiatt a legjobb, ha a legkisebb ellenállástól haladunk előre, aztán majd erősödünk menet közben.
A legtöbben az írott szót választják ilyenkor. Ez nagyszerű megoldás akkor, amikor képes vagyok már spontán szavakba formálni a mondanivalómat, a képeimet, az érzelmeimet és a gondolataimat.
Itt azért jól jön majd a szerkezetbe foglaláshoz az agy, amit eddig kissé háttérbe szorítottunk. Egyedül azoknak nem érdemes ilyenkor sem agyalásba fordítani az állapotukat, akiknél a szellemi kapcsolódás tisztán adja már a vezérlést. Vagyis a koronacsakra aktív.

Honnan lehet felismerni, hogy szellemi forrásból érkeznek a szavak?

Három ismérve van szerintem:
1. A mondatok nem hosszúak, mégis kerek egészet alkotnak
2. A szöveg/beszéd terjedelme néhány perc alatt befogadható
3. A szöveg/beszéd tagolt, tisztán követhető

(Hm, ezzel most a saját kommunikációm elemzéséhez is adtam magamnak némi muníciót…)

Mivel a megfelelő formába öntés területén a legnagyobb a kétség és a bátortalanság, ezért a tanítványaimnak itt a kísérletezést szoktam javasolni: próbálja ki, melyik formával vagy formákkal tud leginkább felszabadult lenni.
Ez itt a lélek tere. Éljük meg saját magunkat, játékosságunkban, természetességünkben.
Aki végül arra jut bármi okból, hogy az írott szó az ő fő kommunikációs formája, ott még szokott lenni munka ezzel. Mert berögzült mintánk az iskolai fogalmazás, a megfelelési kényszer. Vagyis beleszólnak az alsóbb erőközpontok és az agy.
Akinél ezt a nehézséget látom meg, számára szoktam javasolni, hogy először találjon egy biztonságos helyet, hangolódjon a témára, amivel foglalkozni szeretne, majd nyomja meg a telefonja hangrögzítő alkalmazását és beszéljen szabadon. Azután majd legépeli, esetleg így ránézve megszerkeszti, pontosítja, de nem kell már sokat szöszmötölnie vele.

A lényeg

Ezekből a tapasztalásokból a következő felismerésekre jutottam most:

  • Amint bármelyik erőközpontunk alul vagy túlműködik, azonnal kilép a kommunikációs tehetségünk a tiszta térből, és átmegyünk agyalásba, akarásba, hatni akarásba vagy épp elakadunk, elnémulunk. Így tehát a kommunikációnk, általa pedig a tiszta teremtési folyamat sérül. 
  • A Napkirály után szabadon: “A kommunikációm én magam vagyok”.
    Ilyen formán segít bennünket az utunkon a kommunikációs erőnk vagy épp erőtlenségünk.
    Mint egy finom tükör, amely megmutatja erősségeinket és elakadásainkat, hogy segítségével rálássunk önmagunkra, tanuljunk és képessé váljunk termőre fordítani működésünket.

A fenti írás egyben arra is indított, hogy bár a csoportos tanulás híve vagyok, mert egymást is segítjük a tanulásban, a jövőben több teret szeretnék adni az egyéni programoknak. Legyen szó lelki segítőkről vagy olyan emberről, aki egyedül végzi a vállalt hivatását és szeretné új alapokra helyezni a kommunikációval való kapcsolatát.
Ha az előzőek alapján magadra ismersz, szeretettel várom a jelentkezésed elérhetőségeimen.